2014. február 25., kedd

     Ally Condie: Matched - Egymáshoz rendelve

Fülszöveg:                                                  
A Globális Felmelegedés után a rendszer összeomlott, és a helyén létrejött a Társadalom, ahol nincs éhezés, nincs betegség, nincs bűnözés, és a hivatalnokok döntenek róla, hogy kit szeretsz, hol dolgozol és mikor halsz meg. 
Cassia harmonikusan él ebben a steril világban és meg van győződve róla, hogy ha betartja a szabályokat, hosszú élete, tökéletes munkahelye és társa lesz. Amikor a Párosító Bankett után legjobb barátja jelenik meg számítógépe képernyőjén, Cassia biztosan tudja, hogy ő az igazi… A képernyő azonban hirtelen elsötétül, és egy másik fiú arca villan fel rajta. Cassia nehéz döntés előtt áll. Merre induljon? Xandert kövesse a jól ismert, kitaposott úton, vagy esetleg Ky után eredjen az ismeretlenbe vezető, sötét ösvényen? Tökéletesség és szenvedély között kell választania.
Hát hogy őszinte legyek én rengeteg könyvet olvasok és keveset utáltam ennyire.               Az alaptörténet jó, a disztópiás könyveket meg egyenesen imádom de ez nem igazán jött be.

Na akkor a sztori : Cassia boldogan éldegél egy olyan világban ahol mindent megszabnak az embereknek persze csak a "boldog" és biztonságos élet reményében. De tényleg mindent. Hogy mikor, miből, mennyit eszik. Hogy kibe szeret bele. Hogy mikor lesz és milyen lesz az esküvője. Hogy hány gyereke lesz. Mint a fülszövegben is írják elmegy a Párosító Bankettre amin ebben az aranyos kis világban mindenkinek részt kell vennie és apárja a legjobb barátja lesz. Király, mi? Na igen mert örülhet hogy egyáltalán olyasvalakit választottak a párjának akit ismer. De amikor otthon megnézi az adatokat a leendő férjéről felvillan egy kép egy srácról - akit szintén ismer - és elbizonytalanodik az egész rendszer működését illetően. Aztán találkozik a sráccal, sokszor, beleszeret de nem lehet vele mert abból mindenkinek csak baja származna. Na ja, mert hogy is mer  akarni bármit amit nem szabott meg neki valki már a születése pillanatában? És még sok  szerelmes sóhaj és pillantás.

Értékelés: 
- A karakterek: Az egészben a karakterek a legjobbak. Halál komolyan az egész trilógiában. Itt van mindjárt a főhősnő aki nem a legjobb és az elején kifejezetten gyenge - legalábbis nekem így tűnt - de a végére felhozza magát és nem játssza el a hattyú halálát amint valami kis erőfeszítésre lenne szükség a céljai eléréséhez. Aztán Cassia nagyapja. Nagy arc volt az öreg, nem tudom miért de ő volt a kedvencem. A két pasi is jól ki lett telálva bár egyik sem fogott meg.
- A szerelmi háromszög: Az igazság az hogy nem tudtam ezt komolyan venni. Végig tudtam kit választ majd nem volt benne semmi izgalmas. Szerintem bárki ki tudja találni ha egy kicsit is odafigyel. 
- A cselekmény: Nem tudok róla sok mindent mondani. Alapjában véve nincs is olyan nagy  csavar nincs benne sok izgalom de ami van az jó.
Borító: 5/5  Az egyik kedvencem.
A történet: 5/4 A történet jó, tudom ajánlani de nekem nem tetszett.


2014. február 7., péntek

Péntek vaan!

Úgy érzem a haladás útjára léptem. A jegyeim javulnak az előző félévhez képest.Na jó, a matek kivételével. De végre végre péntek van és az iskola visszavonul egy kis időre.Két napra, na ja. Na de hírem van innentől kezdve könyvértékelések is felkerülnek a blogra. Így valami értelmes is felkerül a kissé zavaros és helyenként értelmetlen gondolatok mellé amit a környezetemben valamiért senki nem akar meghallgatni (szomorú szmájli). 

És zeneee:

http://www.youtube.com/watch?v=ocXjr9nPnvg
Ezer csók, Idiot Girl 

2014. február 3., hétfő

Estoy Lunes odio

Én annyira de annyira utálom a hétfőt. Fel kéne kötni aki kitalálta.
És a szülői értekezlet... egy magamfajta kisangyalnak semmiség
Na ja, igen.
Egyszerűen nem hiszem el hogy miket nem mondana rólam.
Jó talán nem vagyok olyan áldott jó,lélek de jól tanulok,mi az istennek kell akkor mér' kell azt mondani hogy:"olyan szemtelen hogy lassan már tényleg mindkét szeme kifolyik a helyéről". És ezt nem én találom ki.
Gratulálok tanárúr igazán kreatív.
És hogy ne csak ilyen témákról legyen szó ha már össze panaszkodtam itt hegyre homokot  itt egy dal mert ezt úgy de úgy szeretem:

2014. február 2., vasárnap

Az első bejegyzés (úú, de izgi)

Na szóval, ez az egész blog arról fog szólni hogy én elsírom, eldalolom, elcsicsergem, nektek mik történnek velem. Mert naplót akartam írni... de az olyan fárasztó. Kézzel, papírra a gondolatától is elfáradok.
Szóval arra jutottam hogy nem írok titkos naplót - hogy ne kelljen azon izgulnom hogy: mi van ha anya vagy apa vagy a képzeletbeli barátom(Alfréd) megtalálja - inkább kiteszem a netre hogy mindenki lássa.
Szóóóval már harmadszor mondtam hogy szóval hm... ez már négy Ide fogom írni az észrevételeimet a gondjaimat ha valamiért boldog vagyok vagy szomorú stb. Lehet hogy a kutyát nem fogja érdekelni és a blognak nem lesz max 2 látogatója, de engem nem tudtok megállítani Muhahaha véghez viszem gonosz tervem a rossz helyeírás erjesztésére.
A végére pedig ma láttam ahogy a szomszéd néni macskája furcsán méreget, azt hiszem el akar tenni láb alól. És ez annyira mélyen megrémisztett hogy azt hiszem ma lámpafénynél egy gombolyaggal a kezemben fogok aludni.

U.i.:
Ha le szereté írni nekem valaki hogy mi a véleménye rólam: szeret, utál, szerinte orvoshoz kéne fordulnom vagy hogy a macska nem akar bántani (az utolsót semmiképp nem hiszem el azzal ne fáradjon senki az a sátán macskája)

Ezer csók, Idiot Girl